Dömös
2022.08.04-07

Dömös a Dunakanyar egyik legszebb pontján lévő település lélegzetelállító látványosságokkal, ezeréves történelmi emlékekkel. A hegyekkel körbe ölelt kis falu tökéletes a kikapcsolódásra és az aktív pihenésre. A kemping a Duna partján, a hajókikötő közelében, 22000 m2-en, gyönyörű nagy fákkal borított – nagyrészt parcellázott – területen található, ezért még a nagy nyári forróságban is kellemes tartózkodást biztosított.

A csütörtökön kezdődő találkozóra a többség már kedden vagy szerdán megérkezett. Ismerkedtünk a környékkel, fürödtünk a kemping területén lévő hűvös vízű medencében, vagy a Dunaparton a kissé felmelegedett sekély vízben pancsoltunk, vagy csak gyönyörködtünk a természet szépségében. Akinek volt, az vízre bocsátotta csónakját és kissé eltávolodott a parttól. Kellemesen telt az idő. A meghirdetett programban ugyan nem szerepelt, de határozott igény volt – néhány társunk részéről – kirándulás szervezésére a Rám szakadékba, amely Magyarország legismertebb kirándulóhelyei közé tartozik, bár az a híre, hogy egyike a legnehezebben járható jelzett turistautaknak. A Burián házaspár örömmel vállalta a túravezetést.

Csütörtökön délelőtt elindult egy 10 fős csapat, Rám szakadékhoz. Az út első részét kerékpárral tettük meg. A kempingtől ez az út csak kb. 3 km hosszú volt, de emelkedő jellege miatt a társaság felének ez komoly erőpróbát jelentett, ezért inkább visszafordultak. A többiek biztonságos helyen leparkolták bringáikat, és gyalog folytatták az utat. A szurdok látványa minden pillanatban csodás élményt nyújtott. Köveken, faágakon mászkálva kerülgettük az utat kisérő patakokat. Útközben források vizét kóstoltuk. A közlekedést kiépített korlátok, kapaszkodók, néhol lépcsők segítették. A lépcsők mellett is többnyire vízesés csobogott. Néhol a kapaszkodó bokamagasságban volt, mert a lezúduló hordalék feltöltötte. Elérve a legmagasabb pontot, a Lukács árkon keresztül haladtunk vissza. A szurdok legnagyobb mélysége 35 méter, legkisebb szélessége 3 méter, hossza 7 km, szintemelkedése 280 méter, szintideje 2 óra, könnyű nehézségi fokozatú – mi ezen belül teljesítettünk. A kiépített korlátok hossza kb. 200 méternyi – olvastuk az ismertető táblán.

Csütörtök délután -többnyire azok, akik a Rám szakadék túrát nem merték vállalni – sétára indultak a Szentfa kápolnához. Ez a kempingtől gyalogosan kb. fél óra volt, kerékpárral 6 perc. Ehhez a helyhez egy legenda kötődik, amely szerint 1885-ben egy szép bükkfa alatt pihenő, két dömösi, libákat legeltető kisleánynak a fák ágai között megjelent Szűz Mária a gyermek kis Jézussal úgy, hogy fejükön a Szent Korona volt, és a fejük körül glória látszott. Ennek híre ment a faluba, jöttek onnan mások is, akik szintén látták a képet. Ez a csodafa, búcsújáró hely lett. Szombatonként 9-10 óra tájban és teliholdkor látták a jelenést. Két évvel később az alszolgabíró a fát kivágatta, de a hely tisztelete ezzel nem szűnt meg. A hívek később kápolnát építettek oda, amely mellett lévő kis tisztáson őrzik a csodafa emlékét. Minden évben augusztus 15-én a katolikus lelkipásztor szentmisét mutat be a község és környéke hívőinek a szentfa ill. a jelenés emlékére.

A találkozó megnyitója csütörtökön este volt, amikor már nem volt olyan meleg, kellemessé vált az idő. Erre az alkalomra kürtöskalács készült. A kalács tésztáját már kora délután három nagy edényben az aranyos hölgyek Icka vezérletével megdagasztották, és a jó meleg időben kelni kezdett. További előkészület volt, hogy a fél literes sörös dobozokra alufólia bevonat került, majd ezek rá lettek húzva a nyársakra. Burián Gábor a sütő helyet készítette elő. Az óriási tűzrakó tér szélén kis halmokat képezett aprófából, gallyakból, majd faszenet borított rá. Amikor az leégett, alkalmas volt a kürtöskalács sütésére. A konyhában küzdelmesen alakult a kürtöskalács anyagának a nyársra helyezése, de végül is sikerült. Minden nyárson volt sütnivaló! Sütöttük, füstöltük, közben meghempergettük cukorba. Ahogy készült a kalács úgy fogyott is. Remélhetőleg senki nem maradt éhes.

Miután jóllaktunk Icka kezdeményezte, hogy a sok új tag miatt, tartsunk bemutatkozó kőrt egy kis játékkal összekötve. Minden pár húzott egy sorszámot, és minden ajándéktárgyra elhelyezett egy sorszámot. A bemutatkozás sorrendje a húzott sorszámok szerint volt, így az ajándék is a húzott sorszám szerint lett. Lehetett ajándékot rabolni. Ha az előző sorszámú ajándéka a sorban következőnek szimpatikusabb volt, azt megkaphatta, ill. elrabolhatta. Úgy emlékszem, hogy csak a pezsgő cserélt többször gazdát. Nagyon hasznos volt ez a bemutatkozás, ugyanis dinamikusan növekszik a taglétszámunk, és ez megkönnyíti az új tagok beilleszkedését és egymás megismerését.

Pénteken autóbusszal utaztunk Visegrádra. Icka nagyon megdicsérte a társaságot, mert a megadott gyülekezési ill. indulási idő előtt már mindenki a kapunál várakozott. Visegrádon a Királyi Palotát néztük meg, idegenvezetéssel. Idegenvezetőnk a tárlatvezetés másfél órájában fantasztikus történelemórát tartott. Megtudtuk, hogy ezen a helyen a 11. század-ban római eredetű vár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. 1323-ban I. Károly római romokra építette palotáját, amit fia Nagy Lajos tovább folytatott. Ekkor alakítottak ki hideg-melegvizes fürdőszobát, vízöblítéses WC-t, ami még a francia királyi udvarban Versailles-ben is csak jóval később valósult meg. Nagy Lajos halála után utóda, még befejezte a megkezdett építkezéseket, de a királyi székhely elkerült Visegrádról. Jelentősége Mátyás uralkodásának második felében nőtt meg, amikor feleségül vette Beatrix nápolyi királylányt, akivel olasz mesterek jöttek, és fényes rezidenciát alakítottak ki. Mátyás halála után a királyi udvar Budára költözött, majd a törökök 1544-es háborúja során végképp megpecsételődött a palota sorsa. Teljeskörű felújítást célzott meg a 2021-ben indult „Visegrád 700” kiemelt kormányzati beruházási program, amelynek keretében újjá fog születni a Visegrádi vár és környéke 2035-ig.

A tárlatvezetés után, a palota hűvös termeiből kiérve éreztük az óriási forróságot, és rövid tanakodás után megegyeztünk a további program módosításban. Icka azonnal intézkedett, és a két óra szabadprogram helyett, a kikötőbe indultunk, hogy a rövidesen induló hajóval utazzunk. A Duna alacsony vízállása miatt a hajó Zebegényben és Dömösön nem tudott megállni, ezért csak Visegrád -Visegrád volt a hajózási utunk. A másfél órás hajókázás után az éppen befutó menetrendszerű busszal utaztunk vissza a kempingbe.

Szombaton délelőtt a kempingtől gyalogosan, de többen kerékpárral indultunk a Dömösi Prépostság altemplom megtekintésére. Remek volt ezúttal is az időzítés, mert egyszerre érkezett a gyalogos és a kerékpáros csapat is a helyszínre. Itt is idegenvezető várt ránk. Jól esett beülni az altemplom kellemes hűvösébe a kinti forróság után. Megtudtuk, hogy a Prépostságot Álmos herceg, Könyves Kálmán király öccse alapította 1107-ben, Szent Margit tiszteletére. A török háborúk idején sajnos elpusztult az épület, romjait széthordták. A templom fennmaradt alapfalait feltárták, a rekonstruált altemplom látogatható. A Dömösön élő szájhagyomány szerint az egykori királyi kúria (később prépostság) helyén egy falcsonk maradvány látható. Ezt a helyiek trónteremként emlegetik, ahol nem véletlen baleset áldozata lett I. Béla, hanem Bikács, Petrőd és Szolnok ispánok ácsokkal való összeesküvésének következménye volt a trónomlás, ami a király halálát okozta. 1113-ban Kálmán megvakíttatta az ellene fellázadó Álmost és annak fiát, a későbbi II. Bélát. Álmos ezután a dömösi prépostság épületében élt. Kálmán király később, amikor halálát érezte közeledni, – hogy fiának biztosítsa a trónt – elküldte udvaroncát Dömösre, fogja el és ölje meg a herceget, ne örökölhessen halála esetén.

Amikor visszaértünk a kempingbe, már finom illatok terjedtek a levegőben. Készült a húsos-lecsós tarhonya Burián Gábor irányításával. Kellemes árnyékos helyre kiraktuk az asztalokat és a székeket, majd sorba álltunk az osztáshoz. Nagyon finom volt ezúttal is az elkészült étel. Természetesen most is volt lehetőség repetázásra, amit többen ki is használtak. Sokáig ott maradtunk az asztaloknál beszélgetve, kávézva, kellemesen töltve az időt.

Este, összeültünk – ahogy szoktunk – kezdetben csak beszélgetve, iszogatva, süteményt rágcsálva, majd amikor megszólaltak Barna Bandi zenedobozából a jobbnál jobb zeneszámok, már muszáj volt felállni és ropni a táncot. Most is a hölgyek voltak az élenjárók, a fáradhatatlanok! A kellemes hőmérsékletű levegőben sokáig hódoltunk a táncolás szenvedélyének, majd 23 óra után az „azért vannak a jó barátok” kezdetű dalra körbe állva, összekapaszkodva befejeztük a táncos estét.

Vasárnap pakoltunk, fizettünk, elbúcsúztunk egymástól és ki-ki hazafelé vette az irányt. Megemlítem még, hogy a Rám szakadékban tett kirándulásunknak olyan jó híre ment, hogy társaink közül többen is, több csapatba rendeződve, bátran elindultak és végig járták azt a gyönyörű túraútvonalat. Nagyon-nagyon jó rendezvényen, remek programokon vettünk részt! Nagyon nagy köszönet az Elnökhelyettes asszonynak, Burián Ickának és kedves párjának, hogy ezt a dömösi programot megtervezték, és levezényelték. Számukra ez munka volt, nekünk meg élvezet.

Találkozunk legközelebb Révfülöpön, a Balatonnál.

Katona Júlia