Börzsönyi kirándulások
2021.09.16-19

Ragyogó, napfényes időben, csütörtökön, dél tájban érkeztünk meg Szobra az Ipolykapu kempingbe. A kemping egész területét gyönyörű pázsit borította. A beállóhelyek tágasak voltak, egymástól sövénnyel elválasztottak. Mindez a Duna partján, csodás kilátást biztosítva a Dunára, szemben Pilismarótra és a Visegrádi hegységre. Érkezésünkkor kedves, baráti fogadtatásban részesültünk. Az Elnökhelyettes asszony, Burián Icka és kedves férje Gábor kínáltak minden érkezőnek fogadó italt és sütit, majd segítettek az elhelyezkedésben. Akkor már nagyon sokan, a jelentkezettek nagyobb része ott volt, és élvezték a hely kínálta lehetőségeket.

Csütörtök délután három órakor a kempingtől gyalogosan indultunk a közeli Börzsöny Múzeumba. Útközben érintettük a Szent László templomot, amely előtt nagy, padokkal teli tér volt. A padok háttámla részén gyönyörű betűkkel írt idézetek voltak költőktől, íróktól, neves emberektől. Egy helybeli asszonytól megtudtuk, hogy a helyi könyvtáros a pandémia idején, amikor a könyvtárnak zárva kellett lenni, a kultúra terjesztésének azt a nagyszerű formáját választotta. Elmondta, hogy büszkék a könyvtárosukra.

A Börzsöny Múzeumban Batizi Zoltán, a múzeum vezetője, lebilincselően érdekes tájékoztatást tartott a terület földtörténeti kialakulásáról, bemutatta a helytörténettel összefüggő régészeti tárgyakat és a térség néprajzi anyagából összegyűjtött használati tárgyakat. Nagyon tetszett a Börzsöny gazdag állat-, és növényvilágának bemutatása az alagsori helyiségekben, és az udvaron a feltárt kőemlékek kiállítása. Hazafelé sétálva a kempingbe, még olvasgattuk, fotóztuk a templom előtti padokra írt tanulságos idézeteket. Néhányan elsétáltak a Duna mellett az Ipoly torkolatához, ahol a folyó lassan, álmosan olvadt bele a Dunába.

Többen nem tudtak velünk jönni a Múzeumba, mert készítették vacsorára – Burián Gabi barátunk irányításával – a hentes tokányt knédlivel. Az asztalokat, székeket kiraktuk a kemping főútjára, majd sorba álltunk az ételosztáshoz. Nagyon jól sikerült ez a bográcsos étel is! Akinek kevés volt az osztáskor kapott mennyiség, az még repetázhatott is. Icka aranyosan gondoskodott azokról is akik jelezték, hogy később, vagy másnap érkeznek, mert elrakta részükre a kiporciózott adagokat.

Vacsora után Icka megnyitotta a találkozót. Üdvözölt mindenkit, aki eljött erre a turistás, hegymászós programra. Elismételte a web-lapon is megjelentetett programot, majd egy közös játékra kérte fel a jelenlévőket. Olyan játékra, amiben mindenki részt vesz, segíti egymás jobb megismerését, de mindenkinek nagyon kell figyelnie. Elmondta, hogy elindul egy hátizsákkal, és beletesz egy tárgyat. Innen indul egymás megismerése, vagyis rámutat egy kempinges házaspárra, akik bemutatkoznak, felsorolják a hátizsák eddigi tartalmát, és ők is beletesznek egy általuk fontosnak ítélt tárgyat. Ez így megy tovább addig, amíg minden pár sorra kerül. Amikor a tizedik, vagy a huszadik párra mutatott rá valaki, akkor bizony már elég küzdelmes volt felsorolni, hogy az előtte lévők mi mindent tettek bele. De azt, hogy van benne bor, sör, pálinka, szódavíz ebben a sorrendben, mindenki megjegyezte. Nagyon szórakoztató volt ez a játék!

Még csütörtök este is jó idő volt, de már a hidegfront közeledését jelezte a meteorológia. Ez meg is érkezett éjszaka esővel, lehűléssel. Borús volt a reggel, így többen nem vállalták, hogy Zebegénybe az öt km utat kerékpárral tegyék meg, ők vonatra szálltak. Szinte egy időben érkeztünk Zebegénybe, és találkoztunk a megbeszélt helyen. A kerékpárokat biztonságos helyre berakták, majd indult a három km hosszú túra a Kövestetői pihenőhelyre. Csodálatos volt az erdei úton haladni, lépkedni az avaron, és nézni az egyre több színűre váltó fák leveleit. Fújt a szél, sodorta a nedves faleveleket, és az esőcseppeket a fákról, amitől eléggé átáztunk. Megálltunk egy kis tisztáson, és ott Gábor barátunk, aki aktív korában erdész volt, felolvasta Hannes Tuch 1927-ben írt versét, amely Fekete István fordításában az „Erdő fohásza” címmel vált ismertté, majd folytattuk utunkat.

Amikor mind a harmincnégyen megérkeztünk Kövestetőre, egy kis játék várt ránk. Három helyen volt elrejtve egy-egy doboz, amikben a feladatok voltak olvashatók. Gábor elmondta, hogy melyik irányban kb. hány lépésre lehet megtalálni egy-egy dobozt. Először a dobozokat kellett megtalálni, majd megoldani a bennük lévő feladatot, és az eredményt a kiosztott papírlapra írni. A következőket kellett leírni: 1. Mennyi az útjelzőn lévő összes km szám; 2. Hány madár van a turista ismertetőtáblán; 3. Mi a latin neve egy fokozottan védett gyíknak. Icka és Ibolya értékelték a leadott papírlapokat. Az első három helyezett kapott egy-egy doboz sört, amit előző nap rejtettek el biztonságos helyre, nehogy más találja meg.

A társaság egyharmad része nem merte bevállalni a Juliánus-kilátóhoz vezető további két km-es túrát a Hegyes hegyen, inkább visszatértek a kiinduló pontra, és ott várták be a kilátótól visszaérkezőket. Az útnak ez a további része küzdelmesebb volt mint az első szakasz, de sikerült felérnünk a kilátóhoz. A csaknem tizenöt méter magas, középkori bástyát idéző Juliánus-kilátó látványában, stílusában mintegy válaszol a Visegrádi várnak a Duna túloldaláról. A kilátó tetejéről a Duna kanyarulatára, a Visegrádi fellegvárra és a belső Börzsönyre nyílik páratlan kilátás. A kilátótól lefelé már kezdett javulni az idő, és tisztult az ég is. Többnyire lefelé haladtunk. ami megerőltetőbb volt térdünk számára, de végül leértünk. A kiindulópontnál lévő Mókus Sörözőbe tértünk be, ahol találkoztunk a többiekkel. Kávéztunk, söröztünk, ettünk meleg szendvicset, majd visszaindultunk a kempingbe vonattal vagy kerékpárral. Beszélgettük többen is, hogy szükség van ilyen hegyi túrás programokra is, nemcsak a termálfürdősökre.

Este közkívánatra a kemping tűzrakó helyénél sütögetésre gyűltünk össze. Kinek mije volt, azt sütötte. Többen csak evés nélkül, a tűz által biztosított hangulat miatt időztek ott a többiekkel. Kellemes, csendes beszélgetéssel telt az idő, értékeltük, elemeztük a nap eseményeit. Mindenki megállapította, hogy ez nagyon jó program volt, köszönet érte a Burián házaspárnak.

Szombaton már egy kicsit javult az idő. A tervezett helyszínek elérése tömegközlekedéssel volt tervezve. Délelőtt tíz órakor indultunk autóbusszal Márianosztrára. Az itt lévő kolostort és templomot 1352-ben I. Lajos király 26 évesen a visegrádi királyi rezidencia közelében fekvő börzsönyi vadászterületen építtette az akkor már fehér habitust viselő remeték számára. A Szűzanya iránti feltétlen hódolata jeléül a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltette fel. Így nyerte el a kolostor, majd ennek következtében a mellette kialakult falu a Mária-Nosztra, a Mi Máriánk nevet. Itt van egy másolat a híres Fekete Madonna kegyképről, amelyet a templom 18. századi felújítás utáni felszentelésére Czestohowából küldtek. Elküldés előtt hozzáérintették az eredeti kegyképhez, hogy annak kegyeleti ereje eljusson Márianosztrára. A hagyomány szerint ez a szándék sikerült, erről tanúskodnak a nagymennyiségű hálatáblák a templomban.

A templomlátogatás után elsétáltunk a vonatmegállóhoz és felszálltunk a Nagyirtáspusztára induló kisvasútra. Élveztük az ablakból a csodaszép erdőt, a meredek emelkedőket és a nagy mélységeket. Zötyögtünk a vonaton hét km-t, majd rövid séta után megérkeztünk a Börzsöny erdő közepén az Európában egyedülálló farönk szállodához, a Szent Orbán erdei wellness Hotelhez. Ennek teraszán helyet foglaltunk, kávéztunk, söröztünk, kellemesen múlattuk az időt. Öltöztünk – vetkőztünk, attól függően, hogy kisütött vagy éppen elbújt a nap. Lassan elindultunk az erdei kisvasút Nagybörzsönybe induló megállójához. Itt Icka néhány tornamozdulattal átmozgattatta ellustult végtagjainkat, majd vizsgáztatott erdőismeretből. Összeszedett néhány, legalább 10 fajta faágat, és kérte hogy ismerjük fel milyen fáról valók. Ismereteink elég gyatra képet mutattak. Kevés volt az amit felismertünk. Lenne mit tanulnunk!

Felszálltunk a Nagybörzsönybe induló kisvasútra. Ez a kisvasút különleges, ugyanis Magyarország egyetlen csúcsfordítós vasútvonala, vagyis, halad előre a szerelvény, majd nagy kanyar helyett ipszilont ír le. Aki eddig menetirányba ült az most háttal ül. A nyolc km-es úton Nagyirtástól-Nagybörzsönyig két ipszilonos irányváltás történt. Nagybörzsönyben ebédeltünk. Elsétáltunk az Ifjúsági Tábor Étterméhez, ahol felszolgálták számunkra az előre megrendelt csülkös bablevest és a „Börzsöny lepényt”, amely sonkás-szalonnás-kolbászos mennyei illatú és ízű finomság. Elfogyasztottuk a nagyon kiadós, finom ebédet, majd elsétáltunk megnézni Kókai Géza csipke fa-faragó kiállítását. A 85 éves mester diófából készíti a halasi csipkeszerű faragásokat. A kiállított remekei mind zsűrizett alkotások, igényesen kivitelezett szép kompozíciók, szépen ábrázolt ornamentális motívumok. Ezek az alkotások világviszonylatban is egyediek.

Tettünk még egy kis sétát Nagybörzsönyben, majd a buszmegállóhoz igyekeztünk. Felszálltunk a Szobra induló autóbuszra, és negyven perces utazás után megérkeztünk, a kemping közelében lévő megállóhoz. Rövid séta után már a kempingben voltunk.

Nagyon remek hétvégét töltöttünk el együtt. Ez egészen más találkozó volt, mint amit eddig megszoktunk, kicsit sportos, izomlázat előcsalogató. A résztvevők száma, és az aktivitás biztatás a jövőre nézve, hogy érdemes ilyen helyszínekre is találkozókat szervezni. Óriási köszönet a Burián házaspárnak, hogy előkészítették, megszervezték és lebonyolították ezt a találkozót mindannyiunk örömére, megelégedésére. A szervezők külön köszönik minden kedves klubtárs segítségét, különösen a „főhagymásznak” Kiszel Bandinak a boszorkányos ügyességű, utánozhatatlan hagymavágását.

Találkozunk legközelebb Kisújszálláson a Kumánia kempingben.

Katona Júlia