Hajdúszoboszló 2021

Hajdúszoboszló
2021.10.21- 10.24-ig

A napsütéses szép őszi időben, már az utazás is élmény volt Hajdúszoboszlóra. Megérkezve, elbűvölő volt a kemping területén lévő hatalmas fák színpompája, és az, ahogy a lehullott színes levelek beborították a talajt. Ahogy az általában lenni szokott, a jelentkezetteknek csaknem a fele, a csütörtöki kezdés előtt már megérkezett. Köszöntöttük a korábban érkezetteket, helyet foglaltunk, kipakoltunk, és élveztük a fürdő kínálta lehetőségeket. Bár ez Európa legnagyobb fürdőkomplexuma, a mi mozgásterünk többnyire a kemping közvetlen szomszédságában lévő fedett uszodára, a mellette lévő nyitott gyógyvizes medencékre és a finn szaunára terjedt ki.

A találkozó megnyitója csütörtökön este hat órakor volt. Erdei János elnök úr és Burián Icka, a helyettese, köszöntötték a nagy számban megjelent kempinges társakat. Ismertették a találkozó programjait, majd a klub ajándékaként egy kis vendéglátással kedveskedtek. Kaptunk egy-egy pár virslit mustárral, kenyérrel. Mivel este a szabadban már elég hűvös volt, nem maradtunk ott sokáig. Szólt ugyan a remek gépi zene, de az nem mozgatta meg a táncos lábakat. Ekkor este, lehetett átvenni a klub által beszerzett tököket, amellyel a szombati tökfaragó versenyen lehetett részt venni.

Pénteken reggel nyolc órakor indult a horgászverseny a strandfürdő területén a Csónakázó tóban. Ekkor lehetett megvásárolni a napijegyet a Délibáb Hotelben annak, akinek volt állami horgászengedélye. Egy engedéllyel két bottal lehetett horgászni. Mivel három társunknak volt állami engedélye, így adott volt, hogy három csapat indult a versenyben. A parton egyébként 53 kijelölt horgászhely van és a tó halállományát páratlannak mondják. A bőséges halállomány lehetővé teszi, hogy ne kelljen sokáig várakozni az első kapásokra, így a sikerélmény állandóan garantált. A horgász „dolgozók” a családtagoktól ételt italt kaptak, a többiektől meg lelkes bíztatást. Horgászaink nagy zsákmánnyal már dél felé be is fejezték a horgászatot, és a kifogott halakat visszadobták. A főellenőr szerepét az Elnök úr töltötte be. Az eredményt ekkor még titkosan kezelték, csak a szombat esti eredményhirdetésnél vált publikussá.

Péntek délután valaki elkezdte faragni az átvett tököt, hiszen másnap délutánra el kellett készíteni. Ez valóságos láncreakciót indított el. Itt is, ott is kedvet kaptak a faragáshoz és már azt lehetett látni, hogy szinte mindenki farag. Közben folyamatosak voltak a konzultációk, ment a tanácsadás minden részletre kiterjedően. Ahogy beesteledett, néhányan gyertyát tettek bele. Hogy az milyen remek látvány volt! Szuper ötlet volt ennek a kitalálása! De mit is kell tudni a tökfaragásról?
„A 20. század eleji paraszti világban kifejezetten kedvelt volt Magyarországon a töklámpások készítése, amivel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok. Sok helyen tökvicsorinak hívták a betakarítást követően, néhol kifejezetten halottak napja és mindenszentek idején faragtak tököt. A népszokás Erdélyben is kedvelt volt. Az Amerikában olyan jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza. Ha tehát eddig valaki túlságosan amerikainak érezte a tökfaragást, akkor most bátran gondoljon a magyar ősökre, akik már több, mint száz évvel ezelőtt is hasonló faragványokkal ijesztgették egymást a paraszti világban.”

Szombaton délelőtt napsütéses szép időben kerékpárral indultunk a gyógyfürdőtől egy km-re lévő Bocskai István Múzeumba, amely három épületben hét állandó kiállításon mutatja be Hajdúszoboszló kulturális örökségét. A múzeum legújabb részében lett kiállítva Bocskai István erdélyi fejedelem koronájának és jogarának hiteles másolata. Ez az egyetlen korona, amellyel erdélyi fejedelmet magyar királlyá koronáztak. A múzeum főépületében látható a Hajdúszoboszló történetét bemutató várostörténeti tárlat. Egyedi ritkaság a Bocskai-zászló, mely a fejedelem adományaként került a hajdú vitézek birtokába és maradt meg napjainkra. A múlt emlékeként a zászlón látható címer fedezhető fel a “szoboszlói” hajdúk kiváltságlevelén és a mai Hajdúszoboszlói városi címeren is. A Bocskai Múzeum kertjében mezőgazdasági-történeti kiállítás tekinthető meg, mely az 1800-as évektől kezdődő folyamatos technikai fejlődést mutatja be.

Visszatérve a kempingbe ínycsiklandó illat fogadott. Sándor Laci barátunk és kedves felesége babgulyást készítettek. Kiraktuk az asztalokat és a székeket a főútra, megterítettünk, majd sorban álltunk az ételosztáshoz. Nagy tapssal jutalmaztuk a finom ebéd elkészítőit. Még egy darabig az asztaloknál maradtunk, beszélgettünk, többen fürdeni mentek, de igyekezni kellett mert este hatkor kezdődött az uszoda előterében lévő nagy teremben a versenyek eredményhirdetése és a táncos buli.

Két nagy asztalra volt szükség hogy a 17 tökfaragvány elférjen. Mire a kempingesek az asztaloknál helyet foglaltak, a tökök mind kivilágítva, sorszámokkal ellátva tündököltek a verseny-asztalon. Csodálatos látvány volt! Mennyi vállalkozó művész, ötlet, igyekezet, szorgalom kellett az elkészítésükhöz! Külön zsűri nem volt, hanem minden kempinges kapott egy szavazólapot, amelyre felírhatta, hogy véleménye szerint melyik az 1. a 2. vagy a 3. legjobb alkotás. Ezek összesítése után alakult ki a győztesek sorrendje. A sorrend megállapítása, a latolgatás, fontolgatás elég időigényes munka volt.

Következett az eredményhirdetés. Az Elnök úr először a horgászverseny eredményét ismertette. Értékelésre került a súly és a méret. A súly szerinti verseny nyertese 3 kg-al a Gombolyai László és Sivó Tibor páros lett. A méret szerinti versenyt Mozsolics Sándor és Herling József 31 cm-es halával nyerte meg. Indult még a versenyben Holovics Lajos is. Ő vigasz díjas lett 2,12 kg-os halával. Nagy tapsot kaptak a nyertesek.
A tökfaragó verseny szavazásának eredményét is az Elnök úr ismertette. Első díjat nyert egy színes kerekeken guruló fehérre mázolt lakókocsit mintázó tök. Díja egy három napos, két éjszakás Hajdúszoboszlói kempingezés a kemping felajánlásaként. A második lett egy seprűn lovagló boszorkány, a harmadik pedig az a hippi fazon, akinek égnek meredő haja volt. A második és harmadik helyezett jutalma egy-egy üveg pezsgő volt. Minden díjazottat megtapsoltunk.

Ez után következtek a táncra csábító jobbnál jobb zeneszámok. Köszönet érte Szabó Csaba barátunknak. Táncoltunk lelkesen, ahogy szoktunk. Jól esett ez a mozgás, hiányzott már nagyon! Este tíz órakor körbe állva, összekapaszkodva elénekeltük az „Azért vannak a jó barátok…” című dalt, és befejeződött nemcsak ez az este, de a találkozó is. Vasárnapi műsor – szokás szerint – a pakolás, búcsúzás, hazaindulás volt.

Köszönettel tartozunk ezúttal is vezetőinknek – és mindazoknak akik ebben őket segítették -akik ezúttal is gondoskodtak a jó programokról, a jó hangulatról, és a mi szórakoztatásunkról.

Találkozunk legközelebb Cserkeszőlőn a libás napi rendezvényen.

Katona Júlia