Jánossomorja
2022.03.24-27

Az elmúlt évi szilveszteri rendezvényen kellemes bejelentést tett az Erdős házaspár. Jánossomorján lévő vendégházukba egy tavaszi hétvégére meghívnak 23 egységet úgy, hogy teljesen ingyen biztosítják az elhelyezést és két főétkezést, valamint szerveznek buszos kirándulást a határ közelében Ausztriába és Szlovákiába. A létszám hamar betelt. Jánossomorja az osztrák határtól 2 km-re, a Fertő tótól 15 percnyire, Mosonmagyaróváron az autópályától 10 km-re található. Ragyogó napsütéses időben érkeztünk meg csütörtökön dél tájban az Erdős Panzió és Étteremhez. A többség apartmanokban helyezkedett el, heten lakóautóval érkeztünk. A lakóautósoknak 2 apartmant nyitottak ki a tisztálkodás és a konyhahasználat céljából.

A találkozó megnyitója este 6 órakor volt. Kényelmesen elhelyezkedtünk a panzió éttermében, amelyben hangulatos kis sarkok lettek kialakítva, amit a sok zöld növény igazán barátságossá tett. Az Erdős házaspár köszöntötte a kempinges társakat. Sanyi néhány szóban ismertette panziójuk és a környék történetét, tájékoztatott a következő napok programjairól, majd zsíroskenyér partira hívta meg a társaságot. A kempingesek nevében az Elnökhelyettes asszony, Burian Icka köszönte meg a háziak kedvességét és vendégszeretetét, majd átadta közös ajándékunkat. Ez egy emlékkönyv volt amelynek első bejegyzése e találkozón résztvevők névsora és elérhetőségei, valamint egy régi kempingestársunk, Pazonyi László művész úr Beszélgetők című zsűrizett festménye. Az ajándékoknak nagy sikere volt, Gizi szemében csillogtak a könnyek az örömtől és a meghatottságtól.

A zsíroskenyeret lila hagymával a találkozók alkalmából mindig szívesen fogyasztjuk, és ez erőt ad a továbbiakhoz, ami mi más is lenne, mint egy kis tánc. Közben, mivel aznap volt Gábor névnap, köszöntöttük jóbarátunkat Burian Gábort, aki erre a köszöntésre alaposan felkészült édes és száraz pezsgőkkel. Táncoltunk, beszélgettünk, előkerültek az otthon készült sütemények, mindenféle italok. Kellemesen telt az idő.

Másnap reggel fél 10-kor megérkezett az autóbuszunk. Az indulás ugyan 10 órára volt meghirdetve, de 3/4 10-kor már mindenki a buszon ült, indulhattunk. Andaunál léptünk be Ausztriába. A lelkiismeretes határőrök alaposan átvizsgálták személyi és a covid védettséget igazoló dokumentumainkat. Mivel mindent rendben találtak, folytattuk utunkat. A szikrázó gyönyörű napsütésben megálltunk Posendorfnál, amely a Fertő tó keleti partján található. Kisétáltunk a mólóra, majd vissza a buszunkhoz. Haladtunk tovább. Gyönyörűen művelt szőlőültetvények mellett haladtunk, majd Neusiedl am Seehez érkeztünk, amely a Fertő tó északi partján található. Ez a falu is 1921-ig Magyarország része volt, de a trianoni békeszerződésben Ausztriának ítélték, és azóta az újonnan alapított Burgenland tartományhoz tartozik. Itt is kisétáltunk a mólóra, egy kis pavilonnál kávéztunk, söröztünk. Közben csodáltuk az aszfaltba épített emléklapokat, amelyeken hírességek kéznyomai és rövid történetük volt látható. Visszasétáltunk a buszhoz, haladtunk tovább. Már dél felé járt az idő, elővettük otthon csomagolt szendvicseinket, ettünk.

Pandorfba érkeztünk. Itt az A4-es autópálya mellett van az Outlet Center, amely tulajdonképen egy önálló falu, ahol igényes környezetben több mint 160 üzletben lehet vásárolni. A piacvezető topmárkák, híres divattervezők és a világ vezető sportmárkái mind-mind megtalálhatók az outletben, gyakran igen kedvező áron. A vonzó árak mellett néha extra kedvezményeket kínálnak. A szépen parkosított területen vendéglátóhelyek és kellemes pihenőhelyek is voltak kialakítva. Másfél óra állt rendelkezésünkre itt nézelődni, vásárolni, majd ismét buszoztunk. Erdős Sanyi aranyos volt, mert körbejárt a pálinkájával és aki kért, annak töltögetett a poharába. Közben átléptük a határt, Mosonmagyaróvárra érkeztünk.

A vár mellett szálltunk ki a buszból. A mosonmagyaróvári vár története római kori gyökerekkel rendelkezik. Hosszú története során többször rommá változott, majd újra felépült. Gyakran cserélt gazdát. 1766-ban Mária Terézia a magyaróvári uradalmat és annak székhelyét lányának Mária Krisztinának adományozta. A főhercegnő férje Albert Kázmér szász-tescheni herceg itt alapította meg 1818-ban a jelenleg is ebben az épületben működő egyetemi kar jogelődjét a Magyaróvári Gazdasági Magánintézetet. A herceg szobrát az épület előtt állították fel. A vár épületének fennmaradásában jelentős szerepet játszott oktatási célú hasznosítása. A vár ilyen módon nem csak a város, hanem az Alma Mater szimbólumává is vált, köszönhetően az itt folytatott magas szintű oktatási és tudományos tevékenységnek, amit bizonyít az is, hogy valamennyi mezőgazdasági kutatóintézetet a XIX. század és XX. század fordulóján itt alapították. Az oktatási intézmény mai neve: Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar.

Körül néztünk, fotóztunk a vár belső udvarában, majd elsétáltunk buszunkhoz. Felszálltunk, és folytattuk utunkat. Sanyi remek idegenvezetőnek bizonyult. Bemutatta városát. Nézzünk jobbra, azután balra. Itt egy fontos épület, ott egy gyár. Ez megszűnt, az átalakult. Rövid buszozás után hazaértünk. Itt már várt minket a vacsora, ami körömpörkölt volt friss kenyérrel. A vacsora bőséges volt, jóllaktunk mindannyian.

Vacsora után Erdős Sanyi megköszönte B. Gábornak, hogy volt olyan kedves, hogy apróbb karbantartási munkákat végzett a ház körül. Köszönete jeléül egy nagy dobozban ajándékot adott át részére. Fotóztuk ezt is többen, mint nagy eseményt. Gábor szedte a dobozból a papírgalacsinokat, azután talált a dobozban egy kisebb dobozt. Abban is papírgalacsinok voltak, míg végre meglett a jutalom: 3 cl-es pici üveg alkohol. Este még egy darabig beszélgettünk majd a többség nyugodni tért. A lelkesebbek inkább a nótázást választották, és az alkalmi nótakör a késő éjszakába nyúlóan énekelt Sörös Laci barátunk gitárkíséretével.

Szombaton ismét fél 10-re érkezett az autóbusz, és ¾ 10-kor már el is indultunk Szlovákiába. Rajkánál léptük át a határt. Ez egy lepusztult, elhanyagolt, rendetlen határállomás, amit egy lélek sem őrzött. Nem kellett itt senkinek sem a mi gondosan előkészített covid igazolásunk! Pozsonyba igyekeztünk. Először a Pozsonyi várba mentünk, amely egy nagy történelmi múlttal rendelkező várkomplexum. A Duna feletti dombon 80 méter magasan látható, és már több száz éve Pozsony szimbóluma. Ősidők óta stratégiai pozícióval bírt, és ezért azóta lakott volt. Voltak itt kelták, rómaiak, germánok, szlávok és magyarok is. A vár a múltban a magyar királyok székhelye volt, és itt voltak tárolva a koronázási ékszerek. Ma erre nem utalt semmi, magyar feliratot, kiírást, ismertetést nem találtunk. Frissen festett, aranyozással díszített üres szobák hosszú sorát láttunk. A várból remek kilátás nyílik a városra.

A vártól gyalog tettük meg az utat a pozsonyi koronázótemplomhoz a Szent Márton dómhoz. Ez a szlovák főváros legnagyobb és legjelentősebb római katolikus temploma. Összesen tizenegy Habsburg-házi magyar uralkodót, valamint nyolc magyar királynét koronáztak meg itt. Ez ma a város második legkeresettebb turisztikai látványossága a pozsonyi vár után. A dóm tornya 85 méteres, a legmagasabb Pozsonyban. A tetején van a Szent Korona másolata (150 kilogramm tömegű és 164 cm magas), amelyet 2010. augusztus 18-án emeltek le restaurálás céljából. A templomtorony a város erődítményének része volt, így bástyaként is szolgált. Szent Márton ereklyéit a főoltár felett elhelyezett ezüstkoporsóban őrzik.

Tettünk még egy rövid sétát a Mihály kapuhoz, ami jelenleg felújítás alatt áll. A Mihály-kapu az egykori négy, a Pozsonyt védő középkori kapu egyike. Nevét a közelében egykor állt, rég lerombolt szent Mihály-templomról és a kapu előtt lévő település nevéről kapta. A „külváros” felől a kapuhoz a barokk Szent Mihály hídon juthatunk el az egykori vizesárok felett. A város középkori erődrendszerének egyetlen épségben megmaradt kapuja.

Ennyi fért bele a Pozsonyi városnézésbe. Indultunk tovább, hogy előbb a bős-nagymarosi vízlépcsőt – hivatalosan Gabčikovo-nagymarosi Vízlépcsőrendszert – majd a Dunakilitinél lévő építkezést megnézzük. Útközben betértünk a Bodza étterembe. Itt néhányan ebédeltek, többen söröztek, kávéztak. Már 15 óra volt, amikor elindultunk a vízlépcsőhöz. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. Az eredeti terv sosem valósult meg, mivel a magyar kormány 1989-ben a környezetvédők és a civilek tiltakozásának hatására leállította az építkezéseket a magyar oldalon, 1992-ben pedig felbontotta a szerződést. A csehszlovákok ezt követően 1992-ben a Duna vizének 83 %-át szlovák területre terelték és azóta is jogtalanul használják. A hágai Nemzetközi Bíróság emiatt mindkét felet elmarasztalta, de az ügy rendezése nem történt meg azóta sem.

Jóval a Duna vízszintje alatt vezetett az az út, amelyen Dunakilitibe mentünk. Itt az 1978-ban elkezdődött, majd 1989-ben félbemaradt víztározó és duzzasztómű építkezését néztük meg. Mivel a szlovákoknak szükségük volt a duzzasztóműre, ezért azt Dunacsúnynál megépítették, és ezzel elterelték a Dunát. Az elterelés következtében a Szigetköz hullámtéri mellékágrendszerében a medrek nagy része kiszáradt. Az újabb tárgyalások eredménye az, hogy időnként adnak vizet, így Szigetköz nem szárad ki. Lenyűgöző és félelmetes látvány ez a természetátalakító beavatkozás! Nagy árat fizet mindkét ország ezért az energiáért.

A sok látnivaló után hazafelé tartottunk. Otthon már várt minket a finom babgulyás. Vacsora után kedves házigazdánktól minden házaspár kapott egy-egy hűtőmágnest Mosonmagyaróvár nevezetességével. Az este további részében beszélgettünk, viccelődtünk. A dalárda ismét kitett magáért.

Igazán nagyon jól éreztük magunkat ebben a néhány napban, köszönet érte az Erdős házaspárnak. Jó hangulatú vidám találkozó volt sok látnivalóval, sok élménnyel.
Kiskőrösön találkozunk legközelebb.

Katona Júlia