Jászó, Szlovákia
2019.08.01-08.04

Augusztusi első találkozóját az MHKK Szlovákiában, Jászón, az Autós Campingben tartotta meg. Jászó község Kassától 22 km-re nyugatra, Sepsitől 9 km-re északra terül el, a Kassai medence délnyugati részén, a Bódva partján hosszan elnyúlva. Természeti szépségével és történelmi múltjával egyaránt jelentős vonzóerő a látogatók számára. A kemping a település szélén egy halastó mellett található, hatalmas fákkal körbe-ölelt nagyon szép területen. A 100 éve még tiszta magyar település mai 3350 lakosából már csak 237 magyar és 198 cigány van a szlovákok mellett.

A találkozó csütörtökön kezdődött. Amikor dél tájban megérkeztünk, csaknem telt ház volt a kempingben. Nagy volt a sürgés-forgás, ugyanis ünnepelni gyűlt össze a társaságunk. Burián Gábor barátunk ebéddel látta vendégül a kempinges társakat 64. születésnapja és nyugdíjba vonulása alkalmából. Az óriás bográcsban éppen elkészült a különleges szlovák finomság, ami megjelenésében hasonlított a mi frankfurti levesünkre, de ízvilágában kissé eltért attól, ugyanis ebben a sok hús, kolbász, káposzta és krumpli mellett még gomba, és szilvalekvár is volt. Megterítettük az asztalokat hosszú sorban a lakók közötti szabad területen. Először elhangzottak a pálinkás köszöntések, majd kezdődött az ételosztás. Közben az ünnepelt sört és bort osztott a finom étel mellé. Nagyon finom és bőséges volt az étel, bőven lehetett repetázni is annak, akinek nagyobb bendője volt. Ebéd után pezsgőt ittunk, majd a fáklyás torták és a házi sütemények következtek. Mindenkinek jutott belőle. Nagyon kedves ünnepség volt, köszönjük szépen a Burián házaspárnak.

Délután felkerekedett a társaság és gyalogosan az erdőn át sétálva mentünk a Jászói barlangot megnézni, magyar idegenvezetéssel. A barlangot a Bódva és a Tapolca folyók felszín alatti vizei vájták ki. A nyilvánosság számára 1846-ban tette látogathatóvá a Jászói Premontrei Rend, elsőként a mai Szlovákia területén. Termeit 1955-től barlangi gyógykezelésre is használják. Miközben a bemenetelre várakoztunk, akkor jött ki éppen egy egész fiatalokból álló csoport takarókkal felszerelkezve a barlangi gyógykezelésről. A barlang teljes hossza 2800 méter, ebből a jelenleg kiépített, látogatható rész 550 méter hosszú. Gazdag cseppkő díszítését főleg cseppkőpagodák, oszlopok, cseppkő zuhatagok, dobok, pajzsok, szalmacseppkövek és más formák képezik. Érdekes volt a barlangban a Huszita terem történelmi felirata, amelyet zsíros szénnel írtak. Gótikus írással örökítették meg Giszkra János losonci győzelmét Hunyadi János hadserege fölött 1452-ben. A Jászói barlang a Szlovák-karszt 11 másik barlangjával együtt szerepel az UNESCO Világörökségi listáján.

Pénteken már korán reggel, hajnali 8 órakor indultunk busszal Kassára, Marika Morocova vezetésével . Kassa Szlovákia második legnagyobb városa. 240 ezres lakosából hivatalosan csak 6400 a magyar. A buszról a város főterén a kassai dómnál szálltunk le. Ez a Szent Erzsébet Katedrális a város legjellegzetesebb épülete, egyike Szlovákia hivatalosan elismert 7 csodájának. Ez Európa legkeletibb katedrálisa, az ország legnagyobb temploma, amelyben 5000 ember fér el. Belépve a katedrálisba ámulatba ejtettek a terek. Ezt a gótikus stílusú templomot 1380 körül kezdték építeni és azóta több átalakításon esett át. A legutóbbi átalakítás a 19. században történt Steindl Imre tervei alapján, aki a pesti parlament tervezője is volt. A gyönyörű dóm kriptájában helyeztek örök nyugalomba 1906. október 29-én gyászszertartás és ünnepi körmenet után olyan történelmi alakokat, mint II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Esterházy Antal gróf, Bercsényi Miklós gróf és Csáky Krisztina grófnő. A kriptában, emlékezve e nagy egyéniségekre, elénekeltük nemzeti himnuszunkat.

Sétáltunk a város főterén. Megnéztük többek közt a Szent Orbán-tornyot, a színházat és előtte a szökőkutat, a városházát, az Andrássy palotát, majd elsétáltunk a Rodostó házhoz. Ez az emlékhely annak a háznak az utánzata, ahol Rákóczi fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben élt és halt meg. Az eredeti Rodostóban található ház kivitelezésében a fejedelem saját kezűleg is részt vett. A ház felépítésének gondolata és a szabadságharcosok hamvainak hazaszállítása 1904-ben merült fel, amikor a magyar országgyűlés rehabilitálta a fejedelmet és bujdosó társait. 1905-ben nagy ünnepség keretében megtörtént a szabadságharcosok hamvainak hazaszállítása, majd 1906-ban az újratemetése a Szent Erzsébet Katedrálisban. A Rodostó házban Rákóczi életútját kísérhettük végig a különböző termekben. Érdekes az ebédlőház berendezése, felszerelése, oldalfalai, festett üvegablakai, mert azok az eredeti Rodostóban lévők, ugyanis ott leszerelték és itt felépítették újra. A világháborúk alatt nem sérültek meg, mert becsomagolva pincékben őrizték. Ezt a kiállítást 1991-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.

Tovább ismerkedtünk a várossal, a főtér gyönyörű épületeit szemlélve. Többen betértek egy sörözőbe. Fél egykor összegyűltünk a Katedrálisnál, ahol reggel leszálltunk a buszról. Innen egy étterembe mentünk, ahol megebédeltünk. Rántott hús, burgonyapüré savanyúsággal és citromos ital volt az előzetesen megrendelt menü. Jóllakottan ismét buszra szálltunk és a visszatértünk a kempingbe.

Szombaton Jászó építészeti ékességét, a nemzeti kulturális műemlékek közé sorolt barokk premontrei kolostorkomplexumot néztük meg, ami a kemping közelében volt. A kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította, de csak a 13. század közepén készült el. Ez Szlovákia egyik legértékesebb szakrális emléke. Egy barokk épületegyüttes, amely Keresztelő Szent János templomából, a premontrei kolostorból és egy francia kertből áll. A templom belső terét díszíti többek között a szigorú szimmetriában elhelyezett hét oltár és a jelentős barokk festő Kracker csodálatos freskói. 1970-ben a templom kiégett és az értékes Kracker-freskók jelentősen károsultak. 1991-ig azokat lengyel restaurátorok helyreállították, de a kolostoregyüttes egész területének felújítása még néhány évig eltart. A kolostor érdekessége, hogy 365 ablaka, 12 nagy kéménye és 4 bejárati kapuja van. 2012-ben a Jászói Apátság megkapta az év Kulturális Műemléke címet.

Amíg a társaság többsége az Apátság épületeiben gyönyörködött, addig kedves szlovák barátaink a kempingben egy nagy bográcsban készítették az ebédet mindenkinek. A kör alakú kerti pavilonban gyülekeztünk és ott megterítettük az asztalokat, mert kissé esőre hajló lett az idő. Erdei János elnök úr, Kányánszky Feri bácsi, és a szlovák Ladislav, vagyis Laci köszöntötték a résztvevő tagokat. Ittunk a szlovák-magyar barátságra, majd elfogyasztottuk az ízletes ebédet, ami szarvashúsból készült a gulyás volt. Ez kissé eltért a magyaros gulyástól, mert sokkal sűrűbb volt. Bőven mértek mindenkinek a tányérjába és ezúttal is volt bőven repeta lehetőség. Ebéd után kissé elpilledve, pihenőre tértünk.

Késő délután Tóth Csaba üzembe helyezte a zenegépet és a lakóegységek által szabadon hagyott csodálatos füves területen elkezdődött a tánc-tánci. Az idő remek volt, a hangulat nagyszerű, a táncos-lábú hölgyek jókedvűen, lelkesen ropták a táncot. Még fiúk is kerültek időnként a táncos hölgyek mellé. Bőven 11 óra után hagytuk abba a kellemes testmozgást, hogy pihenőre térjünk.

Vasárnap már nem volt közös program. Mindenki készülődött hazafelé. Szép napokat töltöttünk Jászón. Jó időben, jó helyen, remek programokban vettünk részt. Köszönjük a szervezőknek, hogy ezt a találkozót megszervezték.

Katona Júlia