Őrségi találkozó
2020.09.24 – 09.29

Szeptember végén az Őrségbe látogattunk. Ez az egyedi kultúrájú tájegység nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide, az ország nyugati kapujának védelmére. Az Örség látnivalókban és természeti értékekben nagyon gazdag tájegysége Magyarországnak. Kempingünk Hegyhátszentjakabon a Vadása tó szomszédságában volt, csodálatos környezetben. Ezt a tavat 1968-ban kezdték kiépíteni a Vadása-patak vizének felhasználásával. Az elnevezés onnan ered, hogy a környéken sok róka élt, lyukakat ástak a patak mentén, így lett a patak neve vad-ásta, vad által ásva, vagyis Vadása.

Szerdán néhányan, de csütörtökön már mindenki – aki jönni akart – megérkezett. Élveztük a kempingben a kellemes őszi napsütést, kirándultunk a környéken, körbejártuk a szépen kiépített és rendben tartott Vadása tavat. A találkozó megnyitója csütörtök délután volt. Kiraktuk a lakóegységek közötti szabad részre az asztalokat és székeket. Meghallgattuk Burián Icka elnökhelyettes asszonyt, aki köszöntötte a megjelent kempinges társakat, ismertette a találkozó programjait, majd a párjával együtt meghívták a társaságot közös étkezésre, amely étel az öreglebbencs leves volt. Ahogy már megszoktuk, ez is nagyon finom és bőséges volt. Repetálhattunk, sőt még másnapra is lehetett vinni belőle.

Miután jól laktunk, jól esett egy kis testmozgás. A zeneszolgáltatást új kempinges társunk vállalta. Játszott a szintetizátorán és énekelt is hozzá. Gyakran mi is vele énekeltünk. Voltak olyan alkalmak, amikor mindenki táncolt, senki nem ült az asztalnál. Nagyon kellemes volt az idő, jól esett a mozgás a puha pázsiton. Volt, aki mezítláb ropta a táncot. Ez volt az utolsó nyárias nap, mert már éjszaka jött a hidegfront, nagy lehűlést hozva magával.

Pénteken 9 órára kerékpáros kirándulás lett tervezve a Szőce patak völgyébe, az Örségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb fokozottan védett területére. Az éjszaka elkezdett eső még reggel is kitartó volt, így akkor reménytelen volt a kerékpáros túra. Remélve, hogy az eső el fog állni, Icka egyeztetett a Nemzeti Park Igazgatóságával, hogy fogadják társaságunkat délután 2 órakor. Szerencsére valóban elállt az eső, így fél kettőkor el tudtunk indulni, a mindössze 4,5 km távolságra lévő tanösvény bejáratához. Ez nem nagy távolság, de emelkedőkkel és lejtőkkel volt tarkítva, ezért kissé küzdelmes volt a megközelítése. Idegenvezetőnk elmondta, hogy itt a tőzegmohás lápréten több olyan növénytársulás és növényfaj maradt fenn, amely kifejezetten a lápokhoz és a láprétekhez kötődik (pl: kereklevelű harmatfű, vidrafű) A tanösvényt 1 km hosszú pallóson jártuk be.

Este közös szalonnasütés szerepelt a programban. Saját szalonnát, kolbászt, virslit hozott mindenki erre a célra. Már remekül égett a tűz, a nyársak ékeskedtek a feltűzött sütnivalókkal, amikor ismét elkezdett esni az eső. Előbb csak kicsit, de a tűz égett, azután jobban esett az eső. A bátrak kitartottak, és a sütnivalók is megsültek, mire akkora eső lett, hogy ott kellett hagyni a tűzrakó helyet. A társaság – most már az étkezés miatt – bevonult a recepció melletti fedett, területre, ahol voltak asztalok és székek is.

A hangulat vidám volt, jókedvűen folyt a falatozás, amikor valaki bedobta, hogy jó lenne palacsintázni. Az ötletet tett követte, és kinek mije volt hozzá, beadta a közösbe. Nagy tálba kerültek az almás palacsintatészta alapanyagai, amelynek keveréséhez még robotgép is előkerült valaki lakójából. A kemping nyitott – kis fedéllel ellátott – konyharészénél, amelyben csak egy használható rezsó volt még további rezsókat a lakókból vittünk ki, így már elkezdődhetett 5 sütőben a palacsintagyártás. 5-6 féle lekvár is előkerült a lakókból. Már mindenki a konyha előtti szűk helyen tolongott, hiszen az eső esett rendületlenül. Az elkészült palacsintára azonnal felkerült valamilyen lekvár és két részre osztva máris akadt gazdája, aki elfogyassza. Igazán jó buli volt!

Szombaton autóbuszos programunk volt. Reggel 10 órára jött az autóbusz, hogy a környék néhány nevezetességét megnézzük. Először Pankasz településnél álltunk meg, amelynek értékes műemléke az 1754-ben állított szoknyás harangláb. Szerkezete tölgyfából készült, a harangot fazsindely védi, a harangozót és magát az épületet pedig rozsszalmából készült zsup. A felhasznált fa természetes színével, bárdolt, vagy simított felületével, tökéletes szerkezetével, jó arányával a szerkezet és forma egységéről tanúskodik. Műemléki helyreállítása 1965-ben történt, szerepelt az oldalfalán.

Utaztunk tovább Őriszentpéterre. Ez az Őrség központja, 2005 óta város. Lakosainak száma: 1300 fő. A város 7 dombra épült. Településszerkezete máig megtartotta a szeres településformát. Itt megnéztük a település legrégebbi épületét, a 13. század elején épült Római Katolikus Plébániatemplomot, amelynek védőszentje Szent Péter apostol. A templom körül a 16. században kialakított hatalmas árok ma is megvan, ami azt jelzi, hogy a középkorban erődítményül szolgált. Felújítása 1981-ben történt. A templom zárva volt, bemenni nem tudtunk.

Haladtunk tovább Szalafőre, amely az Őrség legtöbb népi értéket őrző települése. Nyolc, egymástól távol eső szerből áll. Ezek legszebbike Pityeszer. Az őrségi szeres település forma megóvása érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben Szalafő-Pityerszeren 3 portát vásárolt meg 10 épülettel 3926 négyszögöl területtel, a hozzátartozó gyümölcsössel és 2 db vízgyűjtő tókával együtt. A cél az volt, hogy a helyszínen helyreállított és az eredeti funkciónak megfelelően berendezett szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre. Bejártuk a skanzen épületeit, majd elsétáltunk Európa legnagyobb testű emlőseinek a bölényeknek a bekerített hatalmas területéhez. Lustán hevertek a fűben, figyelemre sem méltatták az őket csodáló látogatókat.

Dél tájban már kissé megéheztünk. Visszatérve a skanzen bejáratához lehetőség volt ebédelésre, majd felszálltunk a buszra és a kempingünk felé vettük az irányt. Megjavult az idő, néha a nap is kisütött. A délutánt kényelmes lustálkodással, olvasással, beszélgetéssel, kerékpározással, sétálással töltöttük el, ki-ki kedve szerint. Voltak, akik tartva az újabb esőtől, kissé összepakolták a sátrukat, betekerték a kinyitható tetőt, készültek a másnapi hazautazásra. Estefelé – bár hűvös volt – spontán buli alakult ki. Szólt a gépi zene, jobbnál jobb számok követték egymást. Remek, nagy táncos buli lett! Legjobban az tetszett, amikor Barna Bandi a zenegépével táncot lejtett a kör közepén. Hozzá szinte azonnal csatlakozott Vörös Vince a hasonló kialakítású kempinges karos budijával. Kettőjük tánca középen számomra az est fénypontja volt. Milyen lazák, felszabadultak tudunk lenni! De jó volt! Őrizzük meg sokáig, jó kedvünket! Hideg volt, de felöltöztünk, nagyon jól éreztük magunkat. Ez is egy kellemes nap volt!

Vasárnap kiürült a kemping. Egymás után hagytuk el ezt a csodálatosan szép kellemes kempinget. Az Őrség még sok jó programot, érdekes látnivalót tartogat számunkra. Vissza fogunk ide még térni önállóan, vagy úgy, mint ez alkalommal, klubrendezvény keretében. Ennek a mostani rendezvénynek a szervezésért, az előkészítéséért és a lebonyolításáért szeretném köszönetünket kifejezni Ickának, a kedves elnökhelyettes asszonynak.

Katona Júlia