Kedves Klubtagok!

Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy összefoglaljuk a garamszentgyörgyi találkozót.
Mi még nagyon kezdők vagyunk, tavaly Pisti és Ibolya indított el (fertőzött meg) minket a kempinges világba.

Ahogy a képen is látszik, tényleg az első fecskék voltunk a Camping Vodnikban. 20-án szombaton érkeztünk Ibolyával és Pistivel.
Mi még szabadon válogathattunk a helyek között . Miután kipakoltunk, elkezdtünk ismerkedni a helyi viszonyokkal. A campinghez vezető úton elénk tárult a Garam folyó és a mesébe illő romantikus táj. A sebes folyású folyót látva nem voltunk biztosak, hogy itt nagy fürdőzéseket fogunk tartani. Ez volt az első nagyon kellemes meglepetés, mivel tökéletes volt arra, hogy beleheveredjünk, hűsöljünk. Szóval a víz kellemesen volt hűsítő, ahhoz, hogy órákon át dagonyázzunk benne.

Hallottuk, hogy eredetileg ez egy sátras kemping volt, mégis meglepően jó választásnak bizonyult. Részünkre minden fontos dolog megtalálható volt benne. A mosogatás megoldása érdekes volt a „vájúban”. De ez is ehhez a fílinghez tartozott.
A házigazda Marián, és édesapja János személyében nagyon szuper, segítőkész, kedves, mosolygós embereket ismerhettünk meg.

A hivatalos megnyitó előtt elmentünk vízi túrázni, öten mentünk két kenuval, és egy kajakkal. Marián nagyjából elmagyarázta, hol kell kiszállni, a vízlépcső után hol kell újra vízre ereszteni a „flottát”, de azért meglepetésként ért minket a „Malá vodná elektráren Sarovce” vízlépcső, ahol az utolsó pillanatban futtattuk ki a kenukat a partra, és nem vállaltuk a lehajózást (Marián azt mondta, ha azon a vízlépcsőn lemegyünk, akkor nem kell fizetni a kenukra a bérleti díjat ). Utána volt egy nehezebb rész, kb 100 métert kellett cipelni a kenukat, és megtalálni a helyet, ahol újra vízre tudjuk bocsátani őket. Volt ugyanis egy lépcső, de köszönhetően az alacsony vízállásnak, a lépcső aljától még volt másfél méter a folyóig. Nagy köveken kellett leengedni a kenukat, és megtartani a sodrásban, amíg mindenki beszáll. Szóval elfáradtunk, mire újra vízre szálltunk, és a következő egy órában (itt még volt jelentős sodrás) csak összefogtuk a két kenut, és a kajakot, és hagytuk, hogy magával ragadjon minket az ár. A kenukat annyira fújta a szél, hogy nagyjából arra mentek, amerre a szél diktálta, minden erőkifejtésünk ellenére.

Ahogy haladtunk lefelé, egy kis holtágnál még hódot is láttunk (Szodó falu magasságában, de a faluból semmi sem látszott a vízről). A következő vízlépcső Zselíznél volt, itt ért véget a kalandunk, mert itt vett fel minket Marián. Hatalmas élmény volt számunkra, kár lett volna kihagyni.

Szerdától kezdett megtelni a kemping. Gábor nagyon ügyesen irányította az újonnan érkezőket. Onnan indult a hivatalos program, és akkortól kellett jobban figyelni az áramfogyasztásra. Mondjuk mi addigra túl voltunk pár éjszakán, és nekünk nem hiányzott éjszaka a légkondi. A vízparton estére kellemesen lehűlt a levegő, a nyitott ablakokon jól lehűtötte a lakó belsejét.
Diák éveink táborozásait jutotta eszünkbe a táj szépsége, a körülmények, camping. Mivel mi motorozunk is, nem szokatlan tőlünk a „nomád „élet. Igazából ez a lényege mindkét hobbinknak (lakózás és motorozás), hogy kiszakadjunk luxus környezetünkből, komfort zónánkból. Motoros körökben van egy mondás: a kaland ott kezdődik, ahol a komfort véget ér…
A campingben lehetőség volt horgászni, bográcsozni.
Készítettünk bográcsban szarvaspörköltet (igazából Gábor csinálta, ezúton is köszönjük, mert nagyon finomra sikerült), ugyanis mindenki mondta, jobban járunk vele, mintha én készíteném. Másik nap gulyásleves főztünk szintén bográcsban.
Hadd említsük meg a közös ebédet, melyet Gábor 100 főre készítette el mennyei káposzta (kapustnica) levesét! Nekünk személyes kedvencünk, biztosan megkeressük őt a receptért…
Le a kalappal, ahogy végig csinálta a főzést, ételosztást (tűző napon)

A horgász versenyen egyaránt vettek részt fiatalok, felnőttek, sőt még egy hölgy tagunk is képviselte a női nemet. Az értékelésnél, külön díjazták a legeredményesebb fiatalt, -felnőttet, s a legtöbb apró halat kifogott tagunkat. A pecások nagy örömére a kemping tulajdonos megengedte, hogy minden nap reggel 7.00-től 10.00 óráig ingyen horgászhattak a tavon, amit a horgászok ki is használtak.

A szervezők, – Icka- gondoskodott a szórakoztatásunkról. Nagyon tetszett nekünk a csapatépítő foglalkozás. Ötletesek voltak a kitalált játékok Köszönet a szervezőknek, rég nevettünk ennyit magunkon, és a játékban részt vevő összes tagon.

Sajnos a bicikli túráról lemaradtunk, nem érkezett meg a tartókonzol, így a járgányokat otthon kellett hagynunk. Biztos hangulatos volt a kis falu, tájház, csodás folyópart. Reméljük, lesz még ilyen alkalom.

A közös a lévai látogatás például nekünk külön élmény volt, mert voltunk már itt motorral, de akkor nem volt magyar nyelvű idegenvezetés, 15 perc alatt végig néztük az egészet. De most a tárlatvezető személyének, tudásának, érdekes előadásának köszönhetően még órákat tudtuk volna hallgatni őt.
Az utolsó esti táncos mulatság is jó buli volt, ameddig bírtuk, ott voltunk, és táncoltunk mi is.
Nekünk, mint tapasztalatlan lakókocsisoknak ez a 8 nap tökéletes kényelemben, nyugalomban telt el, egyre több embernek jegyezzük meg a nevét, és egyre többen ismertek minket fel.
Jó érzés ehhez a csapathoz tartozni, és köszönjük, hogy itt lehetünk Veletek. Nagyon nagy köszönet az összejövetel szervezőinek!

Üdvözlet Mindenkinek! Dezső és Andi