Hegykő
2020.07.09 – 07.12

Még a szervezőket is meglepte, hogy milyen nagy érdeklődést váltott ki az ország nyugati csücskében meghirdetett találkozó. Több mint 50 egység jelezte részvételi szándékát. Egész héten csodás nyári napsütéses idő volt és bár a találkozó csak csütörtökön kezdődött, sokan már a hét elején megérkeztek. Hogy a társaság együtt legyen, számunkra a focipálya fa ill. árnyékmentes területét jelölték ki. Azok voltak szerencsések, akik később érkeztek, mert azoknak már megengedték, hogy a focipálya melletti árnyékos helyre telepedjenek.

A találkozó megnyitója csütörtök délután volt kedves kis vendéglátás keretében. Kakaós és vajas fonott kalácsok nagy mennyisége volt felszeletelve az asztalokon és hozzá Icka saját készitésű finom lekvárjai: szeder, rebarbara, szilva, barack, körte, meggy és eper-málna. A találkozót az Elnök úr nyitotta meg, majd átadta a szót az előkészítő szervező munkát végző Burián Icka elnökhelyettes asszonynak, hogy a programokat ismertesse.
– Először részletes tájékoztatást kaptunk a pénteki kerékpáros kirándulásról, amelyre autóval is lehetett menni. A program szerint, indulás reggel 7-kor a kempingből Fertőrákosra, ott megnézzük a kőfejtőt, majd tovább bringázunk a hajóállomásra. Innen különjáratú hajóval utazunk Illmitzbe, ami kb. 45 perces utazást jelent. Az autóval utazók visszajönnek a hajóval Fertőrákosra, majd hazatérnek a kempingbe. A kerékpárosok Illmitzből tekernek vissza a kempingbe. Ez összesen kb. 45 km, de közben van háromnegyed óra pihenő is a hajón.
Kedves soproni kempinges társunk, Csaplár Aladár javasolta, hogy ha már azon a környéken járunk, tegyünk kis kitérőket és nézzük meg a Hidegségnél lévő magasfigyelő objektumot, ahol nagyon sok tiltott határátlépőt vadásztak le, kóstoljuk meg a balfi vizet a palackozó üzemnél lévő szép kialakítású ivókútnál és nézzük meg Sopronkőhida és Fertőrákos között a Páneurópai piknik helyszínét, majd ez után menjünk a kőfejtőbe. Ezt a javaslatot elfogadtuk.
– Szombati program Soproni városnézés a kemping elől induló helyi járatú autóbusszal. Délben pedig a Burián házaspár közös étkezésre hívja az érdeklődőket. A menü szlovák nemzeti étel lesz: juhtúrós és savanyú káposztás sztrapacska.

Elfogyasztottuk a kalács nagy részét, csemegéztük a lekvárokat, beszélgettünk és pontosítottuk, hogy a másnapi kiránduláson ki vesz részt kerékpárral, kik jönnek autóval, kik szállnak be más valaki autójába.

Péntek reggel, kellemes, nyugodt, szélmentes időben, már háromnegyed hétkor talpon volt a társaság. Az előrejelzés szerint 33 C fok esőmentes idő volt várható. 24 biciklis és 8 személyekkel teli autó indult útnak. Aladár cikázott az autósok és a kerékpárosok között. Nagyon felkészült volt, minden helyszínen elmondta a fontos tudnivalókat. Legérdekesebb a Páneurópai piknik helyszíne volt. Kerékpárral ennek megközelítése igazán szép teljesítmény volt. Hosszú egyenes, árnyékmentes szinte hullámvasúton haladtunk többnyire felfelé. Volt lejtő is, de az erőpróba a felfelé út volt. Akkor már erősen tűzött a nap. Voltak, akik feladták és inkább az út alján az árnyékban várták meg a visszaérkezőket.

Akik megérkeztek, csodás látványban volt részük a gyönyörűen kialakított parkban. E helyszínről azt kell tudni, hogy 1989. augusztus 19-én egy békedemonstráció keretében több ezer NDK állampolgár törte át a magyar-osztrák határt Ausztria felé, hogy az NSZK területére jussanak. A határőrök az érvényes tűzparancs ellenére nem avatkoztak közbe. Ez volt az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának és Németország egyesülésének legfontosabb előzménye. Az emlékparkban álló lélekharangot Debrecen városa adományozta, a pagodaszerű épületet és a kutat a Japán-Magyar baráti társaság építette. 2009. augusztus 19-én, a 20. évfordulóra avatták fel Melocco Miklós Áttörés című szoborkompozícióját. A Vasfüggöny múzeum sajnos a koronavírus járvány miatt zárva volt.

A parkból kerékpárral visszafelé a Fertő tóval párhuzamosan haladó, erdei, csak kissé lankás úton haladtunk a kőfejtő felé. Aladár mindenütt ott volt, tájékoztatta, felvette az elfáradt bringásokat, így ismét együtt lehettünk a kőfejtőnél. A Fertőrákosi kőfejtő emlékeztet az egyiptomi sziklatemplomokra. Ez a Fertő-tó vidékének egyik legnépszerűbb látványossága. A hatalmas barlangszerű termekben kitűnő akusztikája miatt barlangszínházat alakítottak ki. Néztük azt a filmet, ami az őskortól napjainkig mutatta be a kő bányászatának a kő hasznosításának és a településnek a történetét. 2001-ben a Fertőrákosi kőfejtőt az UNESCO felvette a világörökségi listára. A kőfejtőből a közeli hajókikötőhöz mentünk és felszálltunk a Drescher Hajózási Kft. ránk várakozó hajójára. A programban 19 km szerepelt a kempingtől a hajóállomásig, de mi a kitérőkkel már 40 km-t tettünk meg.

A hajón kényelmesen elhelyezkedtünk és élveztük a szép kilátást. A szolgálatot teljesítő hölgytől megtudtuk, hogy a Fertő-tó Közép-Európa 3. legnagyobb állóvize, mintegy 20 ezer éves: hosszúsága 35 km szélessége 7-15 km. Legfőbb jellemzője a sekélység. Átlagos mélysége az 1 m-t sem éri el, nagy a vízszintingadozása és magas a sótartalma. A Balaton után ez Közép-Európa második legkönnyebben felmelegedő tava. Háromnegyed órás hajózás után kikötöttünk Illmitzben a Fertő-tó keleti partján. A település hangulatos főterén bementünk a Tavimadár múzeumba. Gyönyörködtünk az igényes, szép kiállításban. Kicsit nézelődtünk még a főtéren, majd a kerékpáros csapat nyeregbe szállt és elindult Fertőd felé. Az autósok és néhány kerékpáros – aki nem érzett elég erőt az út folytatásához – a hajóra igyekeztek vissza.

Perzselt, ezer ágról sütött a nap, erős ellenszél fújt, árnyék sehol nem volt az út mellett. Kissé elszakadoztunk egymástól, de időnként megálltunk és bevártuk a lemaradottakat. A társaság legnagyobb részének rásegítős kerékpárja volt, azok könnyebben vették az akadályokat, bár izgultak, hogy fogy az energia. Tekertünk, megálltunk, pihentünk, azután folytattuk. Végre láttunk egy táblát, amelyen az állt, hogy Fertőd 17 km. Ahhoz Hegykő még 7 km. Röviddel ezután az út mellett, falusi kocsma tűnt fel. Erdei Janika nagyon gáláns volt, meghívta a társaságot 1-1 korsó sörre. Orvosság volt az a sör! Indultunk tovább, nem maradhattunk ott. Azután voltak még, akik lemaradtak, de jött a megmentő Aladár és furgonjára kerékpárostól felpakolta a kitikkadtakat. Végre elértük Fertődöt, majd utolsó nekifutásra Hegykőt is délután fél ötre. 72,6 km-t tettünk meg összesen. Négyen érkeztünk meg utolsónak. Éjszaka nem kellett ringatni!

Másnap délelőtt többen vállalkoztak a Soproni városnézésre, de a társaság nagyobb része a kempingben maradt, és ügyeskedett a közös ebéd elkészítésében. A fiúk a szalonnát vágták nagyon szorgosan, bár amikor fotózni mentem hozzájuk, mindig koccintáson kaptam őket. A hölgyek pucolták, reszelték, turmixolták a krumplit, majd összegyúrták a liszttel és kifőzték a sztrapacskát. Ebédeléshez összetoltuk az asztalokat, de még mielőtt hozzáfogtunk volna az evéshez, Icka kért szót. Elnézést kért a kerékpárosoktól a tervezetthez képest csaknem duplájára sikerült távolság miatt, de megnyugtattuk, hogy ez kiváló erőpróba volt, mindenki hazaért. Akik kicsit jobban lemaradtak azokat Aladár ügyesen összeszedte és hazaszállította. Utólag meg ez remek sztori! Jutalmul 1-1 üveg pezsgőt adott át nagyszerű teljesítményükért Bagi és a Kiszel házaspárnak, valamint Aladárnak a segítő készségéért. A „hősök” megtapsolása után elfogyasztottuk a nagyon finom ebédet. Bőven lehetett repetázni is. Még szinte be sem fejeztük az ebédelést, óriási szél kerekedett és ez szétzavarta a társaságot. Estig nem javult az idő, ezért elmaradt a szokásos közös bulizás. Kár, hogy Hegykőn nincs közös helyiség!

Vasárnap már búcsúztunk. Voltak, akik tovább utaztak a Rinyamenti találkozóra Nagyatádra, vagy maradtak még Hegykőn, de voltak, akik Ausztriában vagy Szlovéniában folytatták az utazást.
Nagyon emlékezetes remek találkozón vettünk részt. Sok itt a látványosság, érdemes ide még visszatérni. Köszönjük szépen a szervezőknek – elsősorban Ickának – hogy ezt remek találkozót megszervezték.

Katona Júlia