Kiskunmajsa

2020.09.18 – 09.20

Évek óta visszatérő, őszi kempinges esemény a Kiskunmajsai szüreti fesztivál. Erre az alkalomra mindig megtelik a kemping. A telt házhoz mi is ötvenkét egységgel járultunk hozzá. Bár a találkozó csak pénteken kezdődött, társaságunk nagy része már szerdán megérkezett. Az idő a hét közepéig nagyon meleg volt, napközben 30 fok feletti hőmérséklettel. A csütörtöki hidegfront kissé hűvösebbé tette ugyan a reggeleket és az estéket, de így az ősziesre változott időben is élvezetes, kellemes volt a kempingezés.

A klub ezúttal saját programmal nem készült. A kisebb-nagyobb baráti társaságok napközben főzéssel, fürdéssel, beszélgetéssel, egyéni programokkal töltötték idejüket. Reggelente, néhányan reggeli tornával kezdtük a napot. Ez így volt már a korábbi találkozókon is. A tornázók létszáma sajnos nagyon lassú tempóban növekszik. Délután a fürdőben – a záráshoz közeli időben – újra átmentünk gyerekbe, és a csúszdán csúszkáltunk le, a fürdőmester aggodalmas tekintetétől kísérve. Újra és újra felkapaszkodtunk és csúsztunk a többiek lelkes biztatása mellett. Előfordult, hogy a vízszintes résznél megállt a csúszás, de ez csak a fürdőruha hibája lehetett! A vízbe pottyanás mindig sikeres volt.

A találkozó szüreti programja szombaton kezdődött. Reggel nyolc órakor legalább ötven szüretelni vágyó gyülekezett a recepció épülete mellett, majd traktoros felvezetéssel kisétáltunk a szőlőkhöz. Először megmutatták azt a négy sor szőlőtőkét, amelyről le kellett szedni a szőlőt, majd munkavédelmi oktatásban részesültünk. Kiosztották a kellékeket, vagyis a késeket és a vödröket. Erős fiatal fiúk pedig puttonyokat kaptak a hátukra. Kissé hűvös, de napsütéses szélcsendes kellemes volt az idő amikor szedegettük a szőlőfürtöket. Még egy óra sem telt el, és már el készen is lettünk. Aki akart, haza is vihetett néhány fürtöt.

A kempingben a bejárattól jobbra lévő tágas, nagy területen már kora reggel óta nagy volt a mozgolódás. Kézművesek rakták ki remekeiket, akik között volt kovács, fafaragó, késes, kádár, kosárfonó, keramikus, szövő népi iparművész, gyönyörű hímzések és horgolások, textil-, drót-, gyöngy-, tűzzománc-, és ásványi ékszerek, kézműves szappanok, fából készült termékek, játékok, konyakmeggy, borkóstoló, termelői méz és sajt. Óriási volt a kínálat, színesek, érdekesek, igényesek voltak a termékek, amikből természetesen vásárolni is lehetett. Időközben bepöfögött a traktor a szőlővel és megkezdődött a préselés. Aki akart a friss mustból kért, de volt néhány napos murci is.

Nagy területet foglaltak el a Katonai Hagyományőrzők, akik I. és II. világháborús kézi fegyvereket mutattak be, a kornak megfelelő ruházatban. Érdekes volt, hogy az idősebb korosztály mellett milyen sok fiatal is volt a csapatukban. Sok embert vonzott a néptáncosok műsora is. Aranyosak voltak, hogy műsorszámaik után, a közönséget szerették volna néptánc alapelemekre oktatni. A lelkes közönség szívesen beállt tanulónak. Szólt a zene egész nap, illatozott, sült a kenyérlángos, jöttek a bohócok odacsalva műsorukra a legkisebbeket. A sörpavilonnál ebédelni is lehetett. Reggel óta készült a szilvalekvár. Akik vacsorajegyet is váltottak, azok kaphattak belőle a csuporjegyre, de részt vehettek a paprikafűzésben is.

A mi társaságunk a tökfaragó versenyben vett részt. Nagyon aranyos volt a pályamunkánk a „Tök jó karaván”, ami lakókocsikat mintázott. Nagy volt a csalódásunk az eredményhirdetésnél. Bemondták a 3. helyezettet, nem a miénk volt, következett a 2. helyezett, de az sem a miénk volt. Majd az első lesz, gondoltuk – de nem így történt. Az elmúlt évben miénk volt az első díj – ezért is reménykedtünk. Nem baj, jól szórakoztunk amíg készült!

Este, még volt disco-zene, néhányan táncoltak is, de ez nem olyan volt, mint amikor Sörös Laci szolgáltatja nekünk a zenét. Táncoltunk egy keveset néhányan, majd az egyre hűvösödő időben visszavonultunk lakóinkba.

Vasárnap, a többség csomagolt, de aki tehette maradt még a kellemes őszi napsütésben. Néhány nap múlva ismét találkozunk az Őrségben.

Katona Júlia