Törökszentmiklós
2021.09.01-09.05

Az elmúlt évben is szeptember első napjaiban kempingeztünk Törökszentmiklóson. Emlékeinkben élénken élt az a rengeteg egérlyuk, amit akkor a kemping és a fürdő területén láttunk. Igaz, hogy az egerek nem bántottak, haza sem vittünk belőlük, de mindig gyanakodva nézegettük őket. Nagy megnyugvással tapasztaltuk, hogy az idén ennek nyoma sem volt, viszont volt légy, de mennyi! Az őszies napsütésben vidáman cikáztak, repdestek, masíroztak, folyton hessegetni kellett őket.

A találkozóra jelentkezett klubtagok nagy része már szerdán megérkezett. A csodaszép hatalmas fák alatt elhelyezkedtünk, azután az érkezési áldomás-ital után tere-ferével vagy fürdéssel múlattuk az időt. Estefelé összeültünk egy kis beszélgetésre. Csipegettük Sándorné Ibolya finom káposztás és kapros kelt lepényét, a dübbencset. Szerencsére olyan nagy mennyiségben készített belőle, hogy jutott mindenkinek többször is. Azután előkerültek még egyéb sütemények és némi itóka is, szóval nagyon jól, remek hangulatban indult a találkozó.

A megnyitó ünnepség csütörtökön volt. Az Elnök úr és Tóthné Magdi elnökhelyettes asszony köszöntötték a megjelenteket. Ismertették a találkozó programjait, amelynek a legfontosabb része a pénteki fakultatív főzőverseny, amihez a hozzávalók nagy részét a klub adta. Szombaton piacozásra és templomlátogatásra van lehetőség. Ez alkalommal is kedves vendéglátásban volt részünk. Négy kenyérpirítóban pirultak a kenyerek, amelyekre velős-finomság került. A megkent kenyereket nagy tálcákról kínálták a mindig aranyos, kedves, készséges hölgyek. Elnök úr versenyt hirdetett és a győztesnek felajánlott egy üveg bort. A feladat az volt, hogy ki tudja felsorolni azokat a hozzávalókat, amelyek a velős pirítósra kerültek. Nagy találgatás indult, amelyet Erdősné Gizi nyert meg. A pontos mennyiségeket, ill. az összetevőket a finomság elkészítőjétől Sándorné Ibolyától tudtuk meg. Olyan finom volt, hogy nem lehetett betelni vele! Nagyon-nagyon köszönjük Ibolyának, hogy elkészítette ezt a velős csoda finomat.

A péntek nagy eseménye a főzőverseny volt. Főzésre jelentkezett kilenc csapat: Spillerek, az Egy húron pendülünk, a Kettecskén, a Három páros, az Er-Csa-Ti, a Hagymácska, az L+I, a Cingli, és a Csipet csapat. Az Elnök úr 9 órakor kiosztotta a csapatoknak a hozzávalókat, vagyis a következőket: krumpli, szalonna, száraztészta, paprika, paradicsom, hagyma. Bármit lehetett főzni, de a kiosztott hozzávalók közül a száraztésztát, krumplit és a hagymát fel kellett használni. A bográcsokat sorban, az úton állították fel. Minden csapat neve jól láthatóan fel lett tüntetve a főzőhely melletti asztalon. Egy órára kellett elkészíteni az ételt, és az előre kiosztott tányérokra a feldíszített ételmintát -aláhelyezve a csapat nevét tartalmazó papírt nem látható módon- kitenni a zsűri asztalára. A zsűri elnökének az Elnök úr felkérte a kemping vezetőjét, és még közűlünk két olyan tagot, akik a főzésben nem voltak érdekeltek.

A bográcsokban többnyire slambuc készült, sűrűbb, hígabb változatban az egyéni ízlésnek megfelelően, de készült még körömpörkölt, és brassói jellegű étel is. Remek étel-illat lengte be a levegőt. Mindenki ott téb-lábolt a bográcsok körül, figyelemmel kísérve a konkurencia haladását. Ötletek, tanácsok hangzottak el, a kavarás-tudomány és az ízesítés különösen nagy hangsúlyt kapott. Amikor az étel elkészült, ételmintaként csodás kis kompozíciókat rittyentettek a csapatok, jól megnehezítve a zsűri munkáját. Az értékelésnél a tálalás esztétikai szépsége, az ízélmény, és az, hogy a kiosztott alapanyagok közül legalább három legyen felhasználva. Az út másik oldalán felállított asztalsornál már elkezdődött az ebédelés. Először a csapatok a saját készítésű ételüket ették, majd sorba kóstolgattuk a többiek által elkészítetteket. Nagyon finom volt mindegyik, nem is csoda, hogy a zsűrizők nehezen hoztak döntést, de végül is sikerrel jártak. A zsűri elnöke, ismertette a helyezéseket. Nyertes lett a Hagymácska csapat Tóth Csaba vezetésével, második a Spillerek, Kiszel András csapata, és harmadik az Egy húron pendülünk csapat, Tóth László csapatkapitánnyal. Szép ajándékot kaptak a nyertesek. A díszes zacskóban volt egy üveg ital, kötény MHKK felirattal, konyharuha és fakanál szintén MHKK felirattal. Amely csapatok nem nyertek, de résztvevők voltak, azok csak fakanalat kaptak ajándékba. Az egész főzőverseny nagyon-nagyon jó hangulatú remek program volt. Jól elnyúlt a délután, előkerült egy kis zene is, de ez nem mozgatta meg igazán a társaságot. Más lett volna, ha velünk van Sörös Laci barátunk!

Szombaton kilenc órára mentünk a Törökszentmiklósi Szentháromság Római Katolikus Főtemplomba. Itt már várt minket az atya, aki részletesen ismertette a templom építésének történetét, és a benne lévő szobrokat, festményeket. Megtudtuk, hogy Törökszentmiklóson már 1332-ben létezett katolikus hitközség, ami a török uralom alatt megszűnt. 1748-ban egy kisebb, majd 1895-ben egy nagyobb templomot kezdtek építeni, amit 1900-ban szenteltek fel. Ez az, ami ma is látható: kéttornyú, román-gót stílusú templom, amelynek hossza 50 méter, szélessége 22 méter, magassága 58 méter. Jelenleg a templom gyönyörű, felújított állapotban látható. Az atya ismertetését követően Erdei János elnök úr megemlékezett Török Istvánról, aki korábbi látogatásunk alkalmából ebben a templomban játszott az orgonán. Egy perces néma főhajtással adóztunk emlékének.

A templomlátogatás előtt, vagy után, esetleg helyett lehetett kilátogatni a piacra. Itt nagy területen lehetett vásárolni élelmiszert, műszaki cikkeket, ruhaneműt. Körbejártuk, vásárolgattunk, majd visszatértünk a kempingbe. A nap további részében ráérősen múlattuk az időt a kellemes őszi napsütésben. Jó volt átmenni a fürdőbe, ahol rajtunk kívül alig volt más vendég. Este kisebb baráti társaságok alakultak, akik beszélgettek, esetleg koccintgattak.

Vasárnap pakoltunk, búcsúztunk egymástól. Ismét nagyon jól éreztük magunkat barátaink társaságában. Köszönet a vezetőknek és minden közreműködőnek a szervezésért. Találkozunk legközelebb Szobon, a Börzsönyi találkozón.

Katona Júlia